Nyílt vagy titkos legyen a kilépés tárgyalása?

A brit miniszterelnök nemrégiben hevesen hangsúlyozta, ő bizony ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalások végig titkosak legyenek, ellenben az Unió úgy gondolja, jobb volna, ha az emberek a teljes átláthatóság jegyében tudnák nyomon követni az eseményeket. Hiszen a nagy döntések az ő életüket is befolyásolják, akár a Szigetországban élnek, akár nem.

Hogy miért mondjuk, hogy a döntés mindenki életére kihatással lesz, akár itt dolgozik az Egyesült Királyságban, mely kilépni készül az Unió kötelékéből (de persze Európát nem hagyja el - ezt számtalanszor lehetett szintén hallani Theresa May programbeszédében is), akár nem? A válasz egyszerű. Ha személy szerint ő maga nem is tartózkodik életvitel szerűen idekint, valakije biztosan - akár rokon, akár barát. Erre nem is pazarolunk több szót, jöjjön helyette a nyílt és titkos tárgyalások problematikája.

“Ahhoz, hogy valaki nyíltan voksoljon, titkosítás nélkül, bizony fel kellett vállalnia az arcát is a véleményéhez, nem lehetett csak úgy elbújni a névtelenség álarca mögé.” - mondatunk megboldogult történelem tanárunktól származik (az ókori időkből, mely alatt célzunk mind az ókori görögök titkos és nyílt szavazására, melyhez a magyarázat érkezett, mind arra, hogy egyszer valamikor régen bizony mi is jártunk általános iskolába). Azonban a minap szinte ugyanígy megfogalmazva belefutottunk ebbe a mondatba egy német lapban is, a brit-unió tárgyalás kapcsán, ugyanis ahogyan már fentebbi sorainkban is mondtuk, a brit miniszterelnök szeretné titkosíttatni a tárgyalásokat, míg az Unió attól sem retten vissza, hogy azok a közemberek bevonásával történjenek (legalábbis ezt hangoztatják most).

Jogosan merül hát fel a kérdés, vajon miért is ragaszkodik May annyira a titkosításhoz? Takargatnivaló, vagy van valami a levegőben - hogy egyik kedvenc magyar nótánkból is idézzünk?