Londoni tömegközlekedés buszos szemmel

Ezúttal a londoni tömegközlekedésben kalandozunk, azon belül is a buszok világába kalauzolunk mindenkit! Szó lesz árakról, menetrendekről, de a többiért olvasd el a cikket!

Mint tudjátok, a kormány hivatalosan is bejelentette nemrégiben, hogy a következő évben, tehát 2016. januárjában nem várható jelentős emelés a külföldi turisták szerint amúgy is drágának titulált londoni tömegközlekedések jegy és bérlet árainál, erről szóló cikkünkben részletesen leírtuk: Boris Johnson, London polgármestere még november 12-én számolt be arról, hogy a buszok továbbra, az újévben is változatlan tarifával mindössze 1,50 Fontért szállítják majd az utasokat, napi limitként pedig 4,50 Font lett megadva. A metróknál szintén marad a rendszer, melyben az utas “annyit-fizet-amennyit-utazik”, tehát ellentétesen a magyar rendszerrel, ahol meg kell váltani a metrójegyet, és ugyanannyit kell fizetni egyetlen megállóért, mint ha az egész vonalon végig száguldanánk, természetesen átszállás nélkül, hisz a jegy, amivel át lehet szállni, már drágább. Amennyiben Oysterrel utazik az ember Londonban, a buszoknál az utolsó jegy “mehet mínuszba”, azonban a metróknál és vonatoknál a pontos összegnek rajta kell lennie a kártyán. (Fontos, Oysterrel utazók: a beléptetőkapun éppúgy le kell csekkolni a kártyát, mint kifelé menet, hisz értelem szerűen csak így tudja megállapítani a rendszer, mekkora távot tettél meg! Londonban bizony nem divat a “párizsi feeling”, hogy a kapukat átugorva kihagyják a csekkolást az utasok, függetlenül, hogy van-e bérlet, avagy sem.)

A metrók ára két kivétellel maradnak a következő évben is annyin, mint most, ez pedig a belváros 1-es zónája, valamint az 1-2 közti táv, ahol 10p-s drágulás várható majd (2,30 Font helyett 2,40 lesz). A travelcardok pedig (melyek az összes zóna közt feljogosítanak az utazásra), 20p-s drágulással 17,20 Fontért lesznek elérhetőek január elsejétől! A bérletek áránál sem beszélhetünk drasztikus drágulásról, ugyanis az ára átlagosan 1 százaléknál is kevesebb lesz.

No és hogy mindez hogyan kapcsolódik a mai cikkünkhöz? Nos, ha még nem találtátok volna ki, bizony a tömegközlekedésnek szenteltük a napunkat, legalábbis erre az órára vonatkozólag, ugyanis London-szerte még mindig él az elképzelés, hogy kocsit tartani nem feltétlen a drága költségei miatt nem érdemes, hanem azért, mert sokkal egyszerűbb a kívánt célt tömegközlekedéssel megközelíteni, hisz a buszok sűrűn járnak, ami pedig a metrókat illeti, nos azok csaknem London egészét behálózzák. Tucatjával publikáltunk már Mi is a témával kapcsolatban, mikor szakértők előrántották a nagy londoni metrótérképet, és statisztikai adatokra hivatkozva összeállítottak olyan toplistákat, hogy hol lehet a legolcsóbban, vagy éppen a legdrágábban londoni kecóhoz jutni (mely szigorúan egy szobás lakások árát tartalmazta), természetesen a Tube vonalához igazodva, ahogyan már arról is cikkeztünk, két megálló közt mennyi a távolság, amit gyalog érdemes sokszor megtenni annak érdekében, hogy a bérlet és napijegy nélküliek olcsón, mégis gyorsan elérjék a kívánt célt - nem mellesleg az elégetett kalóriák számával is, hiszen bizony már ilyen összeállítás is látott napvilágot! Ahogyan arról is esett már szó londoni hivatkozásban, hogy a londoni jelképpé vált piros buszok helyét lassan, de biztosan átveszik az energiatakarékos, környezetbarát buszok.

Most szintén a buszok mezsgyéjén mozdulunk tovább, azonban ahelyett, hogy ismét egy változ(tat)ásról beszélnénk, ezúttal sokkal szórakoztatóbb momentumát ragadjuk ki a londoni munkás létnek, mégpedig egy buszsofőr szemszögéből kapcsoljuk fel a reflektorokat! Elsőként le kell szögeznünk, hogy bizony a nagy buszokat vezetni, akár csúcsforgalom van, akár nem, bizony egyetlen fővárosban sem leányálom, hisz rajtuk tölti ki szidalmait az autós, akinek ki kell engedni a buszt - mert ha naivan nem tenné meg, a kocsija bánná kárát, hisz a busz jóval nagyobb nála, és még több utast is szállít, szidja az utas, hisz ha épp nem heringpozícióban leng valamelyik kapaszkodón, akkor a késés miatt zsörtölődik (bizony, bennem, személy szerint még él a magyar mentalitás, hogy a jó öreg Volán buszok késnek a havazásban, késnek az esőben, késnek a ködben, a szélben, és még a verőfényes napsütésben is, hisz ha semmi sem gátolná a forgalmat, akkor biztosan volt két porszem, ami miatt a sofőr szigorúan betartotta a gyök 2-es tempót, már csak azért is. Bizony a kint töltött idő sem tudta kigyomlálni a gondolatok közül ezt a kis hátsó “szurkapiszkát”).

Fontos, hogy Angliában minden buszon van fedélzeti kamera, amin keresztül a sofőrök külön figyelnek a “turista üzemmódba” közlekedő utasokra is, akik a megállóban pattannak fel az emeletes busz felső szintjén az ülésből, és kezdenek el a csomagjaikkal az ajtó felé orientálódni, megvárják, amíg lekászálódik az ember a lépcsőn - hisz az emeleten szigorúan tilos állva utazni, csak és kizárólag ülve lehetséges. Külön le a kalappal minden londoni sofőr előtt, ugyanis nem sok várost lehet mondani, ahol a megállókon kívül olyan manővereket mutatnak be a vilán mögött a hivatásos sofőrök - többnyire balesetmentesen, mely még a legtapasztaltabbakat is megizzasztja, hisz a biciklisek sokszor törnek borsot a buszosok orra alá. Biztosan láttatok már Ti is olyan szitut, hogy a kerékpáron megunta a tekerést a biciklis, vagy csak éppen elfáradt, és a szó szoros értelmében belecsimpaszkodott a buszba, “vontatni magát”, vagy “fittyet hányva” a piros lámpára, vagy az elsőbbség adásának kötelező szabályára kivág az útra, “csak mert neki ott helyben nagyon kell sietnie”. Nos, ezek csak a leglágyabb verziók a londoni közlekedésből, láttunk már cifrábbat is a kinti tartózkodásunk alatt! Maradjunk a száraz statisztikai adatoknál, mely szerint London városában naponta a csúcsforgalomban (amikor a 20-30-as sebesség is sokszor vágyálom), átlagosan két bicikli/gyalogos kontra busz baleset történik - arról viszont már vitatkoznak a felmérés készítői, hogy melyik fél hibázik többször.

Végezetül a menetrendről: London városában két különböző buszvonal található, a ritka, ami több, mint 15 percenként közlekedik, vagyis Low Frequent, valamint az értelem szerűen ennél sűrűbben  közlekedő vonal, vagyis a High Frequent. Egy kis érdekesség: a londoni sofőrök első számú leckéinek egyike, rögvest azután, hogy tilos telefont felvenni a volán mögött ülve, mert azért automatikus elbocsájtás jár, hogy a buszok szinte bármennyit késhetnek, azonban maximum 4 és fél perccel lehet korábban beérni a megállóba (egyes társaságok már ügyködnek ennek a lecsökkentésén, 2 és fél percre), ugyanis ilyen esetben a cégnek pénzlevonás jár.


Az aktuális árait a londoni tömegközlekedésnek - természetesen felnőttekre értve - ITT találjátok!