II. Erzsébet szerelmi élete

A királynő igazi rekorderként már minden határt megdöntött, melyet eddig elődjei állítottak, hivatalosan is a leghosszabb ideje uralkodik, ám magánélete kevesebb figyelmet kap. Mai első cikkünkben célkeresztben II. Erzsébet és Fülöp!

A megismerkedésük története mondhatni, mindenkinek a kisujjában van már, hiszen a sokszor emlegetett tények közé tartozik, hogy első találkozásukkor - egy esküvőn - Erzsébet 8, Fülöp 13 éves volt, ahol mint a királynő mondja, a találkozás részéről szerelem volt első látásra. Habár a nevelőnője (Marion Crawford) később úgy emlékezett vissza az eseményre, hogy Görögország és Dánia hercege, az akkor még nyurga fiatal Fülöp nem sok figyelmet szentelt Erzsébetre, ellenben a hercegnő nem tudta levenni szemét a fiúról.

A két fiatal a rokoni szálakat tekintve sem állt egyébként egymástól távol - Viktória királynő révén harmad-unokatestvérek, a találkozást követően hosszú évekig leveleztek - amíg Fülöp a hazát védte a haditengerészetnél. Azt ugyan szintén mindenki tudja, hogy 1947-ben jelentették be az eljegyzést, arról azonban már nem sok szó esik, hogy II. Erzsébet családja nem hogy kitörő örömmel nem fogadta a herceget, Erzsébet apja példának okáért kimondottan gyűlölte, bárdolatlannak, nyersnek, és túlontúl harsánynak találta, arról nem is beszélve, hogy Fülöp ugyan a görög királyi családhoz tartozott, vagyona nem volt túl nagy. Sőt. Ezért Erzsébet apja egyetlen ultimátummal volt hajlandó áldását adni az eljegyzésre: esküvő csak akkor lehet, ha az eljegyzést követő fél évben is megmarad az elhatározás.

S habár a családba és az ezzel járó szerepkörébe való beilleszkedés eleinte nehezen ment a herceg számára - a politikai életbe nem engedtek neki beleszólást, nyilvános eseményeken 3 lépéssel le kellett maradnia felesége mögött, és mint ahogyan azt mind közül a leginkább nehezményezte: még a nevét sem adhatta gyermekeinek, a kapcsolata II. Erzsébettel idén már 70. éve töretlen, kerek évfordulóhoz értek!

A házassági évfordulók sorában a 70. nem más, mint a kegyelmi lakodalom, Palásti Andrea Esküvő c. könyve alapján “A köszönet, a hála és a kegyelem napja, amiért ilyen hosszú időt megélhettek együtt”.