Kamuirtás: ezt nyilatkozta valójában Rudd

Felháborító sorok következnek, csak erős idegzetűeknek ajánljuk az olvasást, a megosztásoknál pedig csak olyan személynek küldjétek cikkünket, aki sürgős vérnyomásemelésre szorul - kezdték sokan, arra hivatkozva, hogy a brit belügyminiszter, név szerint Amber Rudd tegnap a BBC egyik adásában azt nyilatkozta, szerinte - és a kormány szerint is - igenis jogos, ha különbséget akarnak tenni uniós munkavállaló és uniós munkavállaló közt. Spolier veszély: kamu a sztori, legalábbis úgy előadva, ahogy a drága hazai média mívelte.

Meglepődnétek, ha azt mondjuk, mi magunk úgy véljük, jogos a Rudd által megfogalmazott felvetésük, hiszen a nagy hiszti közepette csupán a média forgatta ki úgy a belügyminiszter szavait, hogy az valóban felháborítónak tűnik, azonban a valósághoz vajmi kevés köze van az előadott történetnek? A valósan elhangzottakat hallva ugyanis már mindenki hevesen bólogatna a kijelentésre! Mondanám, hogy fogadjunk, tétként beteszem az összes elkövetkezendő sört, melyet az életben magamhoz veszek, de mivel nem vagyok éppen a folyékony kenyér híve, ez vajmi kevés volna tétként. Jöjjenek helyette inkább a mondatok: A valós vasárnapi interjúban, a BBC politikai rovatában a “bicskanyitogató” (és vagy lájkvadászat miatt így kiforgatott) kijelentésben valóban elhangzott, hogy uniós és uniós munkavállaló közt különbséget kell tenni, ez azonban nem az unióban lévő országok állampolgárai szerint tagolódik, hanem időrendi síkon, a Brexit előtti munkavállalók és a kilépést követően a Szigetországba érkezők közt. Azon belül is nem a munkavállalásban tennének különbséget, hanem a letelepedési jogosultság kérdésében. Ugye, hogy máris más a gyermek fekvése?! Anyukám mindig azt mondja, nem illik mások orra alá dörgölni, hogy “ugye én megmondtam?”, de hát mit tegyek, ha én egyszer megmondtam, csupán a magyar média próbált volna nagy lufit fújni a dolognak, csak szegények félreértették a szitut?

Hogy ne lehessenek félreértések, feketén - fehéren leírjuk, mi is a letelepedésről alkotott képe a kormánynak - nyugodtan toljátok a hazaiak elé is, hátha a lázító cikkek mellett belefutnak esetleg ebbe is, meglátva, létezik bizony más nézőpontja is a szitunak. Szóval, a nagy ötlet a kormánynál: mindazok, akik a kilépés dátumában (most úgy néz ki, ez 2019. március 29-re datálódik) már 5 éve vannak legálisan a Szigetországban, folyamodhatnak a brit állampolgárokéval megegyező letelepedési státuszért, azoknak pedig, akik kiérnek ugyan ide március 29-ig, de nem tartózkodnak életvitelszerűen 5 évig idekint, meg kell várniuk, hogy leteljen ez a minimum. Halkan tesszük hozzá, ez az “5 évezés” nem új találmány, a brexitelés előtt is ennyi volt az előírás ahhoz, hogy az ember beadhassa a papírokat rá. A harmadik kategória pedig, akik a Brexit nagy kikiáltását követő átmeneti időszakban  gondolják úgy, Róma helyett minden út a Szigetországba vezet, és maradnának is, a kormány jelenlegi tervei szerint regisztrációs kötelezettséggel maradhatnának csupán.

A Brexit tervezett dátumához egy rövid megjegyzés: ez olyan, mint a piskótám - elég kétesélyes, vagy összejön, vagy nem. Amennyiben sikerül megállapodniuk a tárgyalások során, arra is van még esély, hogy az egész kilépősdi megszakad (jelen állásban ez tűnik a legkevésbé esélyesnek, mert May eléggé ragaszkodik a “brit emberek megszavazták, hát lesz brexit” kijelentéséhez), ahogyan éppen az ellenkezője is beteljesülhet, vagyis nem sikerül megállapodniuk sok kérdésben, így élnek a hosszabbítás jogával, amivel eltolják a nagy napot.

Srácok, egyetlen kérdésem van csupán: ha odahaza így megy az inglis, mit csinálnak vajon a német nyelvű interjúkkal, ahol a jó öreg nyelvtani szabályok szerint sokszor az állítmány csak a mondat végére kerül a szórend miatt, kétmillió szó után, mely lazán a “többi mondatrész”?